Sok ismerősöm csak netezésre és online ügyintézésre használja a gépét. Folyamatosan panaszkodnak, hogy a Windows lassú, nehezen karbantartható, állandóan popup hirdetéseket jelenít meg a böngészőjük. Ilyenkor mindig azt szoktam kérdezni, miért nem váltanak Linuxra.
Sokan félnek tőle, mert a Linux mindenki fejében úgy él, mint egy konzolos, folyamatosan parancsokkal dolgozó rendszer. Ez persze nem így van. Rengeteg különböző asztalkezelő létezik a Linux rendszerekre, amik sokszor könnyebben kezelhetőek, mint a Windows Asztala.
Csak kicsit menjünk bele, ne túlságosan, persze minden asztalkezelőt kifejtettem egy külön bejegyzésben is, így ezt az oldalt csak amolyan összegző oldalként használjuk.
A KDE Plasma mondhatjuk a legprofibb asztalkezelő rendszer mind közül. A Plasma olyan technológiákat alkalmaz, mint pl. a Qt, amit az autoiparban is használnak.
KDE Plasma egyperces - Bővebben
A Unityt a Cannonical - vagyis az Ubuntu mögött álló szervezet - fejleszti, kifejezetten az Ubuntu alapú rendszerekre. A Unity Gnome alapú asztalkezelő héj, így az alap Gnome alkalmazsokat használja.
A Gnome-ot általában az egyszerűségéért szeretik, még akkor is, ha ezzel néhány funkciót elvesztenek. De a Gnome nagyon jól bővíthető külső kiegészítőkkel.
Ha egy 10 éves gép előtt ülsz, ami nem képes futtatni az erőforrásigényes operációs rendszereket, a Linux új erőt lehel a gépedbe az alacsony erőforrásigényű LXDE asztalkezelővel.
Az XFCE is hasonlóan alacsony erőforrás igényű asztalkezelő, mint az LXDE, bár nem annyira. 1996 óta van a piacon, régebben, mint az LXDE.
A Pantheont az Elementary OS fejlesztői hozták világra, a designereket a Mac OS X inspirálta a munkájuk során.
A MATE asztalkezelőt eredetileg egy Arch Linux felhasználó hozta létre, mely később a Linux Mint Mate alapértelmezett asztalkezelőjévé vált.
A Cinnamon asztalkezelőt azoknak hozták létre, akik nem voltak kibékülve a Gnome3 kinézetével. A Cinnamon az alapértelmezett asztalkezelője lett a Linux Mint disztrónak.