A változások ideje
Szánalmas.
Ennyivel tudom jellemezni a mostani helyzetet. Tudom, hogy rengeteg rosszat él át az ember, mint ahogyan mostanában én is. Elkezdtem magamba fordulni. Ez meglátszik a blogbejegyzéseimen is. Olyan bejegyzéseket írtam, ami sokszor nem is a programozásról vagy a szakmáról szól, hanem arról, hogy sajnáltattam magam.
Tudom, hogy jelenleg nem vagyok ismert, a blogomat alig látogatják, de mi lesz, amikor felpörög és mindenki azt látja, hogy egy elkeseredett, nulla önbecsüléssel rendelkező ember bejegyzéseit olvassa. Egyből elveszem a kedvét a blogom olvasásától. Tehát itt a változtatás ideje. Ez az utolsó olyan bejegyzés, amiben bármilyen "panaszos" mondatot kiejtek.
Első körben kidobálom a felesleges elemeket az életemből. Ahogy a nagyok mondják: a hozzád legközelebb álló 5 ember átlaga vagy! Tehát ezt az elvet szeretném követni elsőként.
Az a legnagyobb baj, hogy beleestem abba a hibába, amibe nem akartam soha, olyan mélyre kerültem, ahonnan nehéz felállni. Önbecsülés nulla, önbizalom nulla, jövőkép nulla, kilátástalanság, lehangoltság. A hangulatom folyamatosan ingadozik, amitől a napjaim átlaga a nullához közelít. Nehezen tudom magam rávenni a munkára, emiatt rosszabbul teljesítek, így pedig csak azt érem el, hogy még elégedetlenebb vagyok magammal.
Erre van egy jó gondolat, amit nem akarok szó szerint idézni, de a lényegét leírom:
Telejesen mindegy, hol dolgozol, kivel vagy, hol élsz, egyetlen ember mindig veled lesz: Te.
Ha valaki olvasta, akkor tudja, hogy ezt sokkal bővebben írták le, de tényleg ez a lényege, hogy önmagaddal kell jóban lenned. Nah én nagyon nem vagyok jóban magammal.
Rendbe kell hoznom magam.
Az 5 ember egyike, aki mondhatom, hogy jelenleg a legjobb barátom, mindig próbál a helyes úton tartani. De ez nem az ő feladata, magamban kell elrendeznem. Erre ma döbbentem rá. Hajnalban felkeltem, leültem a gépem elé, megnyitottam az emaileket. Azt tudni kell, hogy a személyes környezetemben imádom a káoszt. Ha annyi hely van, ahová le tudom tenni a kávés bögrét, és a két mancsomat, akkor az pont elég. De az email fiókom, a gépemen a mappák, tehát úgymond a virtuális életem folyamatosan karban van tartva, állandóan mappázom az emaileket, feliratkozok egy hírlevélre, készül neki egy mappa, és az első levél után minden abba a mappába érkezik. Emiatt, mikor fellépek a maileket megnézni, egyből ott van mindenki, akit akarok és akit nem, mindenki. Régi mappák, amik napi szinten keserítették meg az életem, minden olyan, ami miatt ott tartok, ahol. Tudat alatt is elönt egy kellemetlen érzés, minden alkalommal, mikor megnyitom a levelezőmet.
Emiatt indul minden email olvasós reggelem úgy, mintha beoltanának egy speciális anyaggal, aminek a mellékhatása a rosszkedv. Így most elhatároztam, hogy mivel a húsvétot "egyedül" töltöm, így kicsit kitakarítom az életem. Letudok pár függő ügyet, rendbe rakom a reggeleimet. Persze, ebben szintén nagy segítség az előzőekben is említett barátom. Reggel azzal indítottam, miután a "munka" részét letudtam a reggelnek és megírtam pár emailt, majd lefőztem a kávét, és még indulás előtt írtam egy emailt. 3 sor volt, amit egyetlen szóban össze tudok foglalni: "Segíts!"
Kaptam pár könyvtippet és a legviccesebb, ami akkor esett le, mikor az elsőbe belenéztem, hogy ő ezeknek a magjait már rég elültette bennem. Ahogy egyre mélyebbre jutottam az anyagban, egyre több ismerős gondolattal találkoztam, vagy utázásaink során, vagy a kávézások alatt, mindig elültetett egy ilyen gondolatot bennem. Tudta, vagy szerintem ő ezt már látta is rajtam, hogy lesz az a pillanat, mikor rádöbbenek, hogy nekem segítségre van szükségem, így ezt már megalapozta.
Könnyebb a folytatás
Mivel magamban már realizáltam, hogy így nem lesz jó vége, sem munka szempontjából, sem magánéleti szempontból, így könnyebb elindulni, a szakadék szélén megkeresni a pontokat, amiben biztosan meg tudok kapaszkodni. Tehát, tudom, hogy most vagyok a szakadék alján. Vagy mondhatom úgy is, hogy eddig lassan meneteltem le a lejtőn, de a hegy oldalába ütköztem.
Ezt barátom is megerősítette a telefonbeszélgetésünkkor, mondta, hogy az email alapján azt hitte, rosszabb a helyzet. Nem ettől már nem lehet rosszabb, de azt is észrevette, hogy tényleg rossz passzban vagyok, és ezt tudom is. Tehát a problémát realizáltam magamban, ezért is kértem a segítségét. Emiatt könnyebb felerősödni, mivel nem másnak kell felnyitni a szememet, hogy gondban vagyok.
A változások ideje
Tehát az elkövetkezendő időszakban arra fogok törekedni, hogy a céljaimat el tudjam érni. A munkámat kicsit jobban az előtérbe szeretném helyezni és azon leszek, hogy minden a pozitív irányba haladjon az életemben.